Dr. Gyengéné dr. Nagy Márta: MEDIÁCIÓ A BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOKBAN MAGYARORSZÁGON
Dr. Gyengéné dr. Nagy Márta
MEDIÁCIÓ A BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOKBAN MAGYARORSZÁGON
A mediáció gyakorlata csaknem teljesen ismeretlen a magyarországi bírósági eljárásban. Szorosan véve ugyanis bírósági vagy igazságügyi mediációról akkor beszélhetünk, ha a felek nemcsak a pert megelőzően, hanem a peres eljárás megindításakor, illetve a per folyamán, sőt később a pert követően, a végrehajtási szakaszban is igénybe vehetik a közvetítést, mint egy alternatív konfliktus-kezelési formát. Erre pedig mind az anyagi,-mind az eljárásjogi törvénykönyvekben lehetőséget biztosít a jogalkotó.
A bírósági mediáció tehát egy olyan eljárás,amelyben a közvetítői törvényben lefektetett alapelvek tiszteletben tartása mellett egy harmadik személy, a pártatlan és képesített mediátor, aki döntést nem hozhat, segítséget nyújt a feleknek konfliktusuk kezelésében: helyreállítja a párbeszédet, s elősegíti, hogy a felek maguk találják meg a kölcsönösen elfogadott megoldást a maguk számára, bizalmi légkörben folytatott megbeszélések során a bírósági eljárás keretei között.
Különbséget kell tehát tennünk a tekintetben, hogy bíróságon kívüli, vagy bírósági mediációról beszélünk.
Mediáció a büntető ügyekben
A büntető ügyekben egyértelműen beszélhetünk bírósági mediációról. Hazánkban elsőként a Büntető Törvénykönyv és a Büntető Eljárásjogi törvény vezette be a mediációt a bírósági eljárásokba 2007. január 1-jei hatállyal. A büntető bírósági mediációs eljárás általános szabályai harmonizálnak a mediátorokra érvényes etikai szabályokkal, nevezetesen: a mediációs eljárás az elkövető és az áldozat önkéntes, kölcsönös beleegyezésével indul, s a titoktartás, valamint a pártatlanság alapelvei vonatkoznak a mediátorra az eljárás alatt és azt követően is. A terhelt beismerő vallomása után az ügyész hivatalból elrendelheti a mediációt, a bírónak pedig tájékoztatási kötelezettsége van a mediáció igénybe vételének lehetőségéről és jogkövetkezményeiről. Az ügyész és a bíró a mediációt elrendelő határozatában meghatározza a mediációs eljárás határidejét is. Egyidejűleg a büntető eljárást maximum hat hónapra felfüggesztheti. A mediáció eredményétől függően sor kerülhet az eljárás megszüntetésére vagy a büntetés korlátlan enyhítésére.
Büntető ügyekben mediátorként a pártfogó felügyelők és az ügyvédek járhatnak el. A mediátort az Igazságügyi Hivatal jelöli ki az összeférhetetlenségi szabályok figyelembe vételével. A Hivatal tarifa-táblázata szerint történik a mediátorok javadalmazása.
Büntető ügyekben a kisebb súlyú közlekedési-személy- és vagyon elleni bűncselekmények esetén kerülhet sor mediációra. A köznyelvben „kárjóvátételi, vagyis helyreállító mediációként” emlegetett büntető mediáció -tartalmát tekintve- nemcsak kártérítés, hanem magába foglal minden olyan megoldást, amely a lehető legjobban megfelel mind az elkövető, mind az áldozat érdekeinek, elősegítheti az áldozat rehabilitációját, kárpótlását, s gátat szabhat az ismételt bűnelkövetésnek.
2007. december 31-ig a fenti hatóságok országos szinten 2451 esetben rendelték el a mediációt határozattal, melyből a sikeres mediációk száma kb.1500 volt. Ezek 68%-a anyagi természetű, 8%-a nem anyagi természetű, 3%-a vegyes kárpótlás volt, 21%-a pedig bocsánatkéréssel fejeződött be.
A jogalkalmazók véleménye szerint a mediáció még hatékonyabb eszköz lehetne, ha a jogalkotó szélesebb körben tenné lehetővé alkalmazását a bírósági eljárások során.
Mediáció a polgári ügyekben
Más a helyzet a polgári-és kereskedelmi ügyekben, ahol 2002 előtt Magyarországon a mediáció, mint jogintézmény, kizárólag a választott bíráskodáshoz kapcsolódott. 2002-ben szavazta meg a parlament az új törvényt a polgári-és gazdasági ügyekben alkalmazható, pert megelőző, illetve helyettesítő mediációs eljárásról. A 2003. március 17-én hatályba lépő 2002. évi LV. törvény a közvetítői eljárásról lefektette a mediációs eljárás általános szabályait, s meghatározta a pert megelőző, illetve helyettesítő közvetítői szolgáltatások körét, feltételrendszerét a polgári-és gazdasági vitás ügyekben. E szerint hazánkban nincs akadálya, hogy a felek bírósági eljáráson kívül a mediációt igénybe vegyék vitás ügyeik rendezésére, de igazi áttörés mind a mai napig nem tapasztalható ezen a területen. Maga a törvény sem alkalmazható automatikusan és közvetlenül a bírósági eljárásokban.
Aktuális eljárásjogi jogszabályunk ismeri a békítést,( például a bontóperekben ,Pp. Házassági perek fejezete 285. §(3)bek.), illetve a jogvita egyezséggel történő rendezésében való aktív bírói együttműködést a Pp.127.§, 148.§-a szerint).A polgári törvénykönyv és eljárásjogi törvény explicite nem szabályozza ugyan a mediációt, de úgy fogalmazhatnánk, hogy semmi nem tiltja, hogy a bírák a mediációt, mint a konfliktus kezelésének egyik alternatív módját javasolják a feleknek. Ugyanakkor a bírók ezzel a lehetőséggel- csekély kivételtől eltekintve- nem élnek. Maguk a bírók sem lehetnek mediátorok a már fentebb említett közvetítői törvény rendelkezései szerint.
Ugyanakkor eljárásjogunkban védelmet élvez a pert megelőzően mediációs eljárás során kötött egyezség. A Pp. 80.§ (3) bekezdése ugyanis kimondja, hogy ha a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás ellenére a megállapodással rendezett jogvita tárgyában a megállapodást megkötő felek bármelyike a bírósághoz fordul, a pert indító fél a per eldöntésére tekintet nélkül kötelezhető a perben felmerült valamennyi költség megfizetésére.
A családi jogi jogviták:
Egy kicsit árnyaltabb a helyzet a családi jogviták esetén. Itt létezik informális gyakorlat, mégpedig családi- és ezen belül- kapcsolattartási ügyekben. A 90-es években, elsősorban Budapesten jelölték meg a kapcsolattartás semleges helyszíneként a gyermekjóléti szolgálatokat, kapcsolatügyeleti szervezeteket a bírák, hogy elkerüljék a szülők közötti konfliktusok kiéleződését és erőszak alkalmazását a másik szülővel, illetve a gyermekkel szemben. Az itt dolgozó szakemberek kezdték el a családok gondozását, családterápia és a mediáció eszközeinek az alkalmazásával. Ma már több fővárosi kerületi, és vidéken a Komárom-Esztergom Megyei, valamit a Csongrád Megyei Bíróság is több esetben, a per megindítását követően javasolja a mediációt a feleknek az első tárgyaláson,vagy a tárgyalások folyamán családi ügyekben, hogy megkönnyítse a szülők részére a kölcsönös együttműködést a szülői felügyeleti jogok gyakorlása körében.
A jelen jogi szabályozás lehetővé teszi, hogy a felek kérelmére a bírósági eljárás szüneteljen.(Pp.137.§.1.bek.) Általában ezt az eljárásjogi lehetőséget használjuk ki abban az esetben, ha a felek önkéntesen, kölcsönös belegyezéssel úgy döntenek, hogy igénybe kívánják venni a mediációt vitás ügyük rendezése érdekében. Amennyiben peren kívüli megállapodás születik a felek között, nincs akadálya, hogy azt a bíróság jóváhagyja a Pp.148.§(2)bek. alapján.
A Csongrád Megyei Bíróság együttműködési megállapodást is kötött már 2006 májusában a Magyar Kapcsolatügyeleti Mediátorok Országos Szövetségével, a mediáció bírák és szülők közötti terjesztésének és alkalmazásának elősegítése érdekében. Megállapítható, hogy 2006 májusát követően megduplázódott azoknak a peres ügyeknek a száma, amelyben a felek a bírósági tárgyalást követően mediációs eljárásban vettek részt. 2007. évben ez 23 ügyet jelentett, s további tíz ügyben készítettek a mediátorok összefoglalót, szakvéleményt.
A jogszabályi változások:
Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozást követően a kodifikációs folyamatok felgyorsultak az új Polgári Törvénykönyv és Polgári Eljárásjogi Törvény vonatkozásában is. Előreláthatólag 2009 januárjában hatályba lép az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve, melyben a családjogi bíró szerepe alapvetően megváltozik, ugyanis a szülői felügyeleti jogokat érintő perekben -az eljárás felfüggesztése mellett- kötelezően is elrendelheti, hogy egy mediációs előkészítő tárgyaláson vegyenek részt a felek, s belegyezésüket követően végzéssel elrendelheti a mediációt és kijelölheti a mediátort a mediációs eljárás lefolytatására.
Ezek a változtatások már megfelelnek a Európai Parlament és Tanács 2008/52-es számú Irányelvében foglaltaknak is, mely a mediációs eljárás alkalmazását szorgalmazza a polgári-és a kereskedelmi jogvitákban. A tagállamoknak 36 hónap áll rendelkezésére, hogy az irányelvnek megfelelően módosítsák belső jogszabályaikat. Az irányelv elsősorban a határokon átnyúlójogviták eldöntése esetén bátorítja a bíróságokat a mediáció igénybe vételére, de semmi akadálya, hogy a külföldi jogelemet tartalmazó és a belső jog alapján elbírálandó perekben is alkalmazzuk ezt az eljárást.
A határokon átnyúló perek:
Hazánkban a határokon átnyúló perek túlnyomó többségét a jogellenes gyermekelviteli esetek teszik ki. 2002-2007 között átlagosan 10-12 ilyen perünk volt. Sem a Központi Hatóságaink (IRM,SZCSM) sem az ügyek elbírálására kizárólagos hatáskörrel rendelkező PKKB nem alkalmazta még a mediációs eljárást, de nem is érkezett hozzájuk ilyen tartalmú megkeresés. A Központi Hatóság az egyik lényeges akadálynak a jogszabályi háttér hiányát, a nemzetközi jogszabályok ismeretének hiányát, a felek, a bírák, a jogi képviselők tájékozatlanságát tekinti. A másik akadálynak a Hágai , jogellenes gyermekelviteli egyezményben az ilyen perek elbírálására előírt 6 hetes, nagyon rövid határidőt, és a felek kibékíthetetlen ellentétét, a földrajzi távolságot és a nyelvi problémákat tartja.
Az eljárásjogi szabályok változása:
Mint említettem, ahhoz, hogy a mediáció a bírósági eljárásokba beépüljön, az eljárásjogi szabályok változtatására is szükség van. Ezek részlegesen változnak meg 2009-től a mediációval kapcsolatban. A jelenlegi tervezetekben már szerepel, hogy a polgári perrendtartás IX. fejezetében, az egyezségre vonatkozó rendelkezések körében építik be a mediációt a bírósági eljárásba, továbbá illetékkedvezményben részesítik ezen alternatív megoldást választó feleket, s költségek viselésére is speciális szabályokat kívánnak kidolgozni.
A mediáció elterjedéséhez elengedhetetlen,- egyetértve a franciaországi Guinchard Bizottság jelentésében foglaltakkal-, hogy az arra hivatott szervek, így a bíróságok is információval lássák el a feleket, a jogi képviselőket az eljárásról, annak igénybevételéről, a költségekről. Elengedhetetlen, hogy szoros munkakapcsolat alakuljon ki a bírák, ügyvédek,mediátorok között. Elengedhetetlen, hogy a bírák, ügyvédek, s a mediáció más szereplői is képzéseken vegyenek részt.
A jogszabályoknak kötelezővé kell tenni - az európai jogalkotási mintákat követve-, hogy a bíróság tájékoztatást adjon a mediációról az idézéssel egyidejűleg, illetve a bíró a tárgyaláson is tájékoztassa a felet a mediáció lehetőségéről.
Indokolt, hogy a jogi segítségnyújtás keretében polgári-és kereskedelmi ügyekben is lehetővé tegyék a mediáció költségeihez való hozzájárulást az állam részéről.
Mediáció munkaügyi perekben:
További specialitásokat tapasztalhatunk a munkaügyi perekben, abból a szempontból, hogy érdekvitáról vagy jogvitáról beszélünk. Az érdekvita ugyanis mindig a munkaadók és a szakszervezetek érdek-képviseleti szintjén zajlik és egy kötelező erejű szabály létrehozását célozza. A bírósági mediáció szempontjából a jogviták érdekesek számunkra, ezen belül pedig markánsan elkülönülnek a közvetítés szempontjából az egyéni és a kollektív munkaügyi viták. A mediáció először a Munka Törvénykönyvének 1992-es módosításában jelent meg, a jogszabály szövege már különbséget tesz az egyeztetés-közvetítés-döntőbíráskodás fogalmai között. A mediációról szóló, fentebb már említett 2002. LV. törvény rendelkezései pedig kihatottak az egyéni munkaügyi vitákkal kapcsolatos szabályozásra. Az egyéni munkaügyi jogvitákban legfeljebb a pert megelőzően van lehetőség a mediációra. A Pp.355. §-a szerint ha a tárgyaláson a felek személyesen vagy képviselőik útján megjelentek, a tárgyalás a felek megegyezésére irányuló egyeztetéssel kezdődik. Ez esetben a bíró a jogvita egészét az összes körülmény szabad mérlegelésével a felekkel megvitatja. Ha ez eredménytelennek bizonyul,a tárgyalást nyomban megtartja. Közvetítésre, döntőbíráskodásra tehát a perben már nincs lehetőség az egyéni munkaügyi vitákban.
1996-tól működik hazánkban a Munkaügyi Közvetítői -és Döntőbírói Szolgálat, melynek szolgáltatásait a felek részéről akár a per megindítását megelőzően, akár annak időtartama alatt igénybe lehet venni békéltetés, mediáció vagy döntőbíráskodás céljából. A tárgyalások folyamán már csak a kollektív munkaügyi vitákban van lehetőség a mediációra. A szolgálat éves beszámolói alapján megállapítható, hogy évről-évre csökkenő tendenciát mutat a mediációk száma, melynek okaként a közvetítéssel, mint jogintézménnyel szembeni bizalmatlanságot, az ismeretek hiányát jelölik meg a mediátorok. Véleményük szerint az ügyfelek attól is tartanak, hogy a vita elemei olyankor is nyilvánosságra kerülnek, amikor ez nem célszerű, illetve hátránnyal járhat a félre nézve. A szolgálat a jövő útját a preventív, tehát a jogvitát megelőző mediáció szorgalmazásában látja.
Ugyancsak a megelőzés eszközének tekintik a mediációt a gazdasági-üzleti jogviták kezelésében részt vevő közvetítők, különösen, ha a nagyobb volumenű beruházások és a civil szervezetek, valamint az állampolgárok közti konlfiktusokra gondolunk.
A jövő:
A mediáció alkalmazása a bírósági eljárásokban feltétlenül szemléletváltást igényel a jog szereplői részéről. A bíróságokat ért - a perek elhúzódásával, az ítéletek önkéntes végrehajtásának a hiányával kapcsolatos- vádakra is adekvát válasz lehet a gyorsabb, rugalmasabb közvetítés alkalmazása. Madame Rachida Dati, a francia igazságügy-miniszter 2008 május 19.-i, a bíróság intézményi -és szerkezeti válságát is érintő beszédében a válságra történő 3. válaszként a mediációt jelölte meg. A bírósági imázs javítása pedig aktuális kérdés ma nemcsak Franciaországban, hanem Magyarországon is.
A bírák szemléletváltozásának alakításában a Magyar Bíróképző Akadémia vállal oroszlán szerepet. Oktatási programjában már két éve folyamatosan szerepel a mediáció, mint technika, mint módszer megismertetése a bírákkal akár tréningek, akár elméleti előadások formájában. Persze nemcsak a bíráknak, hanem a jog más szereplőinek, így az ügyvédeknek is szükségük lenne a tájékoztatásra, ösztönzésre, hogy a bizalmatlanság csökkenjen az új módszerrel szemben.
Általánosságban elmondható, hogy hazai mediátoraink, a gyermekvédelmi mediátorokat kivéve, nem szakképzett mediátorok. Főként ügyvédek, egészségügyi- és műszaki szakemberek, pedagógusok köréből kerülnek ki. A képzési rendszerünkben már történt előre lépés. A hazai felsőoktatási képzési rendszerben a mediáció mint akkreditált felnőtt szakképzés szerepel a Miskolci Tudományegyetemen és posztgraduális képzés formájában van jelen a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A képzési struktúra szélesítésével még jobb eredményeket érhetnénk el a mediáció terjedésében, sőt a felvilágosítás és az információ-adás keretei is bővülnének.
Összegzésképpen megállapítható, hogy hazánkban óvatos kezdeményezések már vannak a mediáció alkalmazására.
Reméljük, hogy az Európa Parlament által elfogadott Irányelv hatására a mediáció egyre inkább utat tör magának a polgári ügyekben is úgy Magyarországon, mint az unió más tagállamaiban.
Nyilvánvalóan a mediáció nem csodaszer, de alkalmazása esetén szinte minden esetben felmérhető disszeminatív hatása, amely elsősorban az együttműködési-, érdekérvényesítési-, tárgyalási készség javulásában, a párbeszédre való nyitottságban, és a kiegyenlített érdekviszonyok, az esélyegyenlőség megteremtésében érhető tetten. A bíró számára pedig hasznos eszköz lehet a feleknek segítséget nyújtani a jogvita számukra legmegfelelőbb megoldásához.
Mert végeredményben az, amit az állampolgár kér a bíróságokon, nem az a néhány euró, amit megítélnek számára, hanem az életminőségének a helyreállítása.
Elhangzott 2008. június 20.-án, Budapesten a Magyar Bíróképző Akadémián a Francia-Magyar Igazságügyi Hét keretében rendezett konferencián.
